A Samsung Galaxy S25 Ultrát jó kézbe venni és próbálgatni a képességeit, lenyűgöző a teljesítménye, de használni sokszor mégis olyan érzés, mintha nem egy teljesen új telefon lenne az ember kezében. Tesztünkben az is kiderül, hogy miért.
A Samsung az elmúlt évek hagyományainak megfelelően idén is az év legelején, konkrétan január 22-én mutatta be a legújabb csúcstelefonjait, a Galaxy S25 szériát, ami idén is három tagból áll, a Galaxy S25, a valamivel nagyobb kijelzős Galaxy S25+ és a legfejlettebbnek számító, S Pen tollal felszerelt Galaxy S25 Ultra készülékekből.
A kaliforniai San Joséban tartott rendezvényen ugyan leleplezték a szupervékony Galaxy S25 Edge modellt is, ennek érkezése viszont csak valamikor az év hátralévő részében várható, míg a klasszikus trió február 7. óta kapható világszerte – így hazánkban is.
Mi a Galaxy S25 Ultra okostelefont néztük meg közelebbről, főleg azért, mert az S25 és S25+ variánsok néhány apróságot leszámítva nagyjából csak abban különböznek a 2024. januárjában debütált S24 és S24+ mobiloktól, hogy már ezekben is a Qualcomm legújabb csúcsprocesszora, a Snapdragon 8 Elite kapott helyet.
Samsung Galaxy S25 Ultra
Samsung Galaxy S25 Ultra: velünk van az erő
Ugyanez a helyzet az Ultra esetében is: a burkolat alatt az említett, három nanométeres gyártástechnológiával készült lapkakészlet dolgozik, azzal viszont érdemes tisztában lenni, hogy a Samsung és a Qualcomm együttműködésének hála a Galaxy S25 modellekbe kerülő chipek a dél-koreai gyártó telefonjaira lettek optimalizálva. Magyarán magasabb órajellel dolgoznak, mint azok a „sima” Snapdragon 8 Elite processzorok, amik a közelmúltban más cégek telefonjaiba (pl. Honor Magic7 Pro) kerültek.
Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a Samsung újdonságai jobb teljesítményt nyújtanak az aktuális konkurenseknél,
amit az is bizonyít, hogy az Antutu benchmark programban akár 2,5 millió pontot is el lehet érni a Galaxy S25 Ultrával. Ezen a ponton persze rögtön felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyire melegszik a készülék? A mérnökök számoltak a telefonok extra erejével, és a korábbinál 40 százalékkal nagyobb hűtőkamrát terveztek az új csúcsmobilba, ami ennek köszönhetően nem forrósodott fel a teszt során, sem játék közben, sem akkor, mikor a mesterséges intelligencia-funkciókat használva szerkesztettük a képeinket.
A brutál processzor mellé 12 gigabájt memória, és választásunktól függően 256 gigabájt, 512 gigabájt vagy 1 terabájt háttértár jár, tehát bőven lesz hová alkalmazásokat és játékokat telepíteni, illetve nagy felbontású fotókat készíteni. Teljesítményben a Galaxy S25 Ultra most az abszolút csúcsot jelenti az androidos készülékek között, és bár jelenleg még nem feltétlenül lehet kihasználni a mobilban rejlő erőt (még a legkomolyabb mobiljátékokkal sem), de azt nem szabad elfelejteni, hogy a Samsung ezen eszközhöz is hét évnyi szoftvertámogatást (Android főverzió + biztonsági frissítés) nyújt, tehát bőven lesz időnk kiaknázni a készülék nem kevés tartalékát.
Ha pedig már ennyire belemerültünk a specifikációkba, akkor további jó hír, hogy az S25 Ultra más területeken sem vall szégyent, tud mindent, amit manapság egy csúcstelefonnak tudnia kell. Nem hiányzik az NFC, alapvetés az 5G kapcsolat, van a pontos helymeghatározást lehetővé tévő UWB chip, a mobil minden műholddal kommunikál (GPS, GLONASS, BDS, GALILEO, QZSS), adott a Wi-Fi 7, a Bluetooth 5.4, az USB-C port pedig 3.2-es és Display Portként is funkcionál.
Formásabb lett?
A Galaxy S25 és Galaxy S25+ telefonok annyira nem változtak, hogy tök könnyedén összekeverhetők a tavalyi Samsung mobilokkal, az S25 Ultra esetében viszont a dizájnhoz is hozzányúlt a gyártó. Ennek eredményeként a mobil kicsit vékonyabb és keskenyebb lett, de ennél sokkal látványosabb változás, hogy eltűntek a szögletes sarkok, a korábbinál kerekdedebb formákat kapunk, így már ez a variáns is úgy néz ki, mint az S25 és S25+ modellek, csak azoknál valamivel nagyobb.
Az összeszerelés minősége hibátlan, a kialakítás pedig pontosan ugyanaz, mint amit a Samsungtól az elmúlt években megszokhattunk.
A titánt is tartalmazó fémkeret jobb oldalán a hangerőszabályzó kapott helyet, alatta a bekapcsoló gombbal, a felső élen csak mikrofonokat találunk, bal oldalt nincs semmi, alul pedig a SIM-tálca (két nano kártyát fogad), egy mikrofon, a Type-C port, az egyik hangszóró, illetve az S Pen található. Ezen a ponton gyorsan térjünk is ki a Galaxy S25 Ultra egyik legszomorúbb változására:
a készülékből kihúzható tollban már nincs Bluetooth és giroszkóp, tehát búcsút mondhatunk a távoli exponálásnak és a levegőben végezhető irányító mozdulatoknak.
Rajzolni és jegyzetelni ugyanakkor továbbra is kiválóan lehet a stylusszal, de akik korábban szívesen használták a kiegészítőt fotózáshoz vagy prezentációk vezérléséhez, azok jó eséllyel csalódottak lesznek, hogy elvesztették ezen funkciókat. A Samsung ezt hivatalosan azzal magyarázza, hogy a felhasználók olyan kevés százaléka élt az említett lehetőségekkel az elmúlt években, hogy jobbnak látták megszabadulni tőlük.
Ezt a visszalépést leszámítva a telefon viszont hozza a kötelezőt: a kijelzőbe épített ujjlenyomat-olvasó villámgyors, a készülék fogása a mérete ellenére is kényelmes, adott az IP68 védelem, a képernyő üvege pedig immár Gorilla Glass Armor 2, ami a jelenleg elérhető legerősebb ilyen jellegű borítás, amit telefon kaphat. Apró üröm az örömben, hogy a hátlapra nem ilyen üveg került, ott be kell érnünk a Gorilla Glass Victus 2-vel.
A kijelzőről szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Egyrészt végre teljesen sík felületet kapunk, nincsenek lekerekített szélek, másrészt az AMOLED panel talán a legjobb, amit jelenleg telefonba szereltek. 120 Hz-es képfrissítés, HDR10+ támogatás, 1440 x 3120 pixeles felbontás, 2600 nites, már-már vakító fényerő. A megjelenítés pazar, legyen szó álló- vagy mozgóképről, csodásak a színek, tökéletes a kontraszt, az összkép annyira egyben van, hogy még az előre telepített alkalmazások ikonjaira is jó ránézni.
Patikamérlegen adagolt fejlődés
Ami nagy csalódás, hogy a kamerák terén alig találunk változást tavalyhoz képest. A 12 megapixeles szelfi egység ugyanaz maradt, mint amit a Galaxy S24 Ultrában is kaptunk, a hátlapon pedig annyi fejlődés érhető tetten, hogy a 2024-ben még 12 megapixeles ultraszéles modult a gyártó lecserélte egy 50 megapixeles változatra.
A főkamera maradt ugyanaz a 200 megapixeles megoldás, ami tavaly, és ugyanez a helyzet az 50 és 10 megapixeles telefotó egységek esetében is.
Szoftveres oldalon persze van fejlődés, ami – némi tapasztalattal – tetten érhető a képek minőségében, főleg az éjszakai felvételeknél, ahol immár mesterséges intelligencia végzi a zajszűrést, de egy 600 ezer forintról induló csúcstelefon esetében azért joggal várhatja el a vásárló, hogy ennél nagyobb változás legyen 12 hónap leforgása alatt.
Habár kétségtelen, hogy a Galaxy S25 Ultra nagyszerű képeket készít, legyen az éjszaka vagy nappal, illetve videós fronton sem lehet belekötni a rögzített minőségbe, de ettől függetlenül többre számítottunk annál, hogy a Samsung lecseréli az emberek által legkevesebbet használt kamerát egy valamivel nagyobb felbontású változatra.
Van azonban olyan terület, ahol még ennyi előrelépés sem történt, ez pedig a töltés és az akkumulátor terepe. A burkolat alatt egy ugyanolyan 5000 milliamperórás aksit találunk, mint a tavalyi ultra modellben, és nem változott a töltési sebesség sem. Vezetéken még mindig csak 45 a maximum, míg vezeték nélkül be kell érnünk 15 wattal – az egyetlen újdonság, hogy a tesztalanyunk immár támogatja a Qi 2.1 szabványt is.
Azt ugyanakkor muszáj megjegyezni, hogy az új processzor és a szintén új kezelőfelület olyan jól és energiatakarékosan dolgozik együtt, hogy teljesen átlagos használat esetén még este sem kell feltétlenül töltőre dugni a készüléket, sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy másfél napig húzzuk egy korábban 100 százalékra töltött teleppel.
Új rendszer, új élmény
A külalak mellett a legnagyobb újdonságot a szoftver nyújtja, a Galaxy S25 telefonok ugyanis az elsők, amik megkapták az Android 15 operációs rendszeren alapuló One UI 7 kezelőfelületet, ami jó pár változást hoz a 6-os szoftverhez képest.
Ezek közül néhány az almás telefonokról lesz ismerős, így például az értesítéseket már a panel bal oldalán lefelé suhintva hívhatjuk elő, míg a jobb oldalon ugyanezt elvégezve a kapcsolókat (wifi, bluetooth, fényerő stb.) tartalmazó felület jelenik meg. Átalakult továbbá sok ikon, a zárolt képernyőre pedig kikerült egy lapozható, egészen aprócska widget, a Now Bar, ami mindenféle hasznos információkat jelenít meg a felhasználó számára, méghozzá anélkül, hogy fel kellene oldani a telefont.
Jött továbbá néhány új mesterséges intelligencia funkció (pl. már utólag is szerkeszthetők, eltüntethetők a telefonnal rögzített videók háttérzajai), ám még mindig többségben vannak azok a lehetőségek (pl. Tolmács, Hívássegéd), amik egyáltalán nem tudnak magyarul, így ezeknek az értéke sokkal kisebb Magyarországon, mint azon területeken, ahol az amúgy kevés támogatott nyelvek valamelyikét beszélik.
Persze már az anyanyelvünkön is lehet társalogni az előre telepített, Google-féle Geminivel, illetve használhatók az olyan szöveges lehetőségek, mint az Írásasszisztens, a Jegyzetsegéd, az Átírósegéd és a Keresősegéd, illetve hasznosnak nevezhető a tavaly óta továbbfejlesztett Bekarikázással keresés is, de a Galaxy AI véleményünk szerint koránt sem akkor durranás, mint amekkora jelentőséget a Samsung tulajdonít neki.
Persze jópofa, hogy a szoftver képes képeket generálni firkákból, meg rajzol nekünk különféle stílusban portrékat, de ugyanez elvégezhető egy böngészőben is, teljesen ingyen, egyáltalán nem kell hozzá egy több százezres telefon.
A mesterséges intelligencia erőltetésénél sokkal fontosabb, hogy a One UI 7 egy rendkívül jól optimalizált és elképesztően stabil rendszer.
A tesztidőszak alatt semmilyen problémával nem találkoztunk, a szoftver olyan gyors, hogy öröm nézni (persze ehhez kell a hardver is), és összességében elmondható, hogy a dél-koreaiak egy olyan kezelőfelületet hoztak össze, amit egész egyszerűen jó használni, és a különbség még egy tavalyi csúcstelefonhoz képest is jelentős, hát még akkor, ha ennél korábbi készülékről váltunk át egy Galaxy S25 mobilra.
Csak ráncfelvarrás
Ennél erősebb androidos mobil most nem nagyon akad, jó a szoftver, a Galaxy S25 Ultra fotózásra és videózásra egyaránt nagyszerűen alkalmas, nem is néz ki rosszul, és lényegében bármilyen telefonos feladat probléma nélkül megoldható vele.
Mindez szép és jó, de ugyanez elmondható volt a Galaxy S24 Ultráról is, amihez képest nagyon kevés komolyabb változást hozott az idei modell. Persze a One UI 7 frissnek hat, viszont azt tudni kell, hogy ez a kezelőfelület idővel elérhető lesz a régebbi telefonokra is.
Éppen ezért azzal zárnánk a cikkünket, hogy bár a Samsung Galaxy S25 Ultra egy kiváló készülék, de összességében nézve csak egy újabb ráncfelvarrás, amire főleg azoknak lehet érdemes váltani, akiknek 2-3 évvel ezelőtt piacra dobott mobiljuk van.
Kapcsolódó anyagunk:
Samsung S25 Ultra
Kapcsolódó anyagunk: