Mit tud a brit Nothing legújabb középkategóriás telefonja, a Nothing (2a) Plus? Közelebbről is szemügyre vettük a brit gyártó különlegesnek nevezhető készülékét, amivel ki lehet tűnni a manapság egykaptafára készülő mobilok tengeréből.
A Nothing a mobilpiac egyik legfiatalabb szereplője, bő négy éve alapították, ugyanakkor beszélhetünk kezdőkről kezdőkről, hiszen a cég első embere az a Carl Pei, aki annak idején a OnePlus márkát is útjára indította, majd sikerre vitte. A brit vállalat 2024 végével bezárólag négy okostelefont és öt vezeték nélküli fülhallgatót dobott piacra, tesztünkben pedig a legutóbbi mobiljukat, a Nothing (2a) Plus névre hallgató, középkategóriás készüléket vesszük alaposabban szemügyre – a telefont, ami nemrég bekerült a legjobb középkategóriás készülékeket felsoroló összeállításunkba is.
Nothing Phone (2a) Plus
Nothing (2a) Plus okostelefon
A gyártó egyik legnagyobb furcsasága, hogy rendre olyan dobozokba csomagolja a termékeit, amiket konkrétan fel kell tépni ahhoz, hogy a termékhez férjünk. Éppen ezért, amennyiben valakinek fontos, hogy jó állapotban őrizze meg a kütyük csomagolását, annak már most szólunk, hogy ezt a telefont a szokásosnál jóval nagyobb körültekintéssel kell megközelíteni. Ha túl vagyunk a „nyitóceremónián”, akkor egy kábel, némi dokumentáció, egy SIM-tű és maga az okostelefon kerül a kezünkbe –
utóbbi elég különleges képviselője a középkategóriának.
6,7 hüvelykes, Gorilla Glass 5 védelemmel ellátott, 1084 x 2412 pixeles felbontású, 120 Hz-es képfrissítésre képes AMOLED kijelző, műanyag készülékház, szintén műanyag, ugyanakkor átlátszó hátlap, amin a két kamera körül elhelyezve megtaláljuk a Nothing védjegyének számító, Glyph nevű, testre szabható LED-ek is. Ezek értelmére a folytatásban részletesebben is kitérünk.
A telefon 161,7 x 76,3 x 8,5 milliméteres, a súlya mindössze 190 gramm, az összeszerelés minősége pedig kiválónak mondható, amit bizonyít az is, hogy nem hiányzik az IP54 szabvány szerinti csepp- és porállóság. Bal oldalon találjuk a hangerőszabályzókat, jobb oldalon ott a bekapcsoló gomb, alul pedig a SIM-tálca (két nano méretű kártya tehető bele), az USB-C port (ez csak 2.0-as szabvány) és egy hangszóró található – ennek a párja a kamera feletti résben kapott helyet.
Hardverként egy négy nanométeres gyártástechnológiával készült, nyolcmagos MediaTek Dimensity 7350 Pro processzor, egy Mali-G610 MC412 grafikus chip, 12 gigabájt memória (LPDDR4X), illetve egy 256 gigabájtos háttértár (UFS 2.2) várja a felhasználókat – utóbbi bővítésére nincs lehetőség. Emellé adott az 5G, a Bluetooth 5.3 kapcsolat, az NFC, a Wi-Fi 6, továbbá az 50 wattos vezetékes töltés az 5000 milliamperórás akkumulátor mellé – amivel simán kihúzza a telefon másfél napon át.
És akkor itt érdemes megjegyezni, hogy a tesztalanyunk annyiban tud többet a szintén idén debütált Nothing (2a) modellnél, hogy nagyjából 10 százalékkal erősebb a processzor, itt már csak 12/256 gigabájtos modell van, egy hangyányival gyorsabb a töltés, illetve valamivel jobb a szelfikamera, hiszen az már 50 megapixeles 32 helyett.
Vezeték nélküli töltés továbbra sincs a 166 500 forintos árért cserébe, ahogy eSIM sem telepíthető a készülékre, ugyanakkor az kétségtelen, hogy az Android 14 alapokon nyugvó Nothing OS 2.6 operációs rendszer hibátlanul fut a készüléken, és a középkategóriás hardver korlátai főleg akkor érezhetők, ha játszani akarunk (erre csak nagy kompromisszumokkal alkalmas a telefon), illetve mikor nagy felbontású képeket lövünk, azok ugyanis – a csúcstelefonokhoz mérve – lassan mentődnek le a háttértárra.
A szoftver kapcsán érdemes továbbá kitérni arra is, hogy ez egy felesleges sallangoktól mentes, grafikusan letisztult, de azért elég jól testreszabható rendszer.
Mindez főleg azoknak lesz szimpatikus, akik inkább az úgynevezett stock Androidot preferálják, szemben az olyan, sokszor túlkomplikált operációs rendszerekkel, mint amilyeneket a Samsung és a Xiaomi telefonokon lehet találni. Ami mindenképpen pozitívum, hogy erre a mobilra megérkezik még az Android 15, 16 és 17 is, továbbá még 2028-ban is biztosítottak lesznek a biztonsági frissítések, ami egy 200 ezer forint alatt kínált mobil esetében abszolút korrekt támogatásnak mondható.
3 x 50 lett, maradhat?
A telefonon ugye három kamerát találunk, egyet az előlapon (széles látószög), a képernyőbe vágott lyukban, a másik kettő pedig a hátlapon kapott helyet (széles- és ultraszéles látószög). Mind a három 50 megapixeles, a Samsung által gyártott ISOCELL szenzorokkal. A főkamera (f/1,9) optikai- és elektromos képsatbilizálást is rendelkezik, illetve autófókuszos, az ultraszéles egység (F/2,2) viszont fix fókuszos, 114 fokos látótérrel, míg az előlapi modul (f/2,2) 81,2 fokos látószöget biztosít, szintén fix fókusszal.
A szelfik 50 megapixeles méretben készülnek és a végeredmény teljesen korrektnek mondható, a hátlapi egységek ugyanakkor alapból 12 megapixeles fotókat lőnek, az 50 megapixeles felbontást külön kell kiválasztani. Ennek ugyanakkor nincs sok értelme, hiszen a képek ettől nem lesznek jobbak, csupán a fájlok mérete nő jelentősen.
A képminőség a kategórián belül teljesen elfogadhatónak mondható,
nappal és éjszaka is tisztességes fotók lőhetők a telefonnal, viszont a mozgóképek rögzítésben egyáltalán nem jeleskedik a Nothing készüléke.
Mindhárom kamera esetében 4K felbontás, illetve a 30 képkocka per másodperces „sebesség” a maximum, ami így 2024 végén egy kicsit más kevésnek mondható, és a minőség szempontjából is láttunk már jobbat ebben a kategóriában. Ha tehát valakinek a fotók helyett a videózás fontosabb, annak érdemesebb inkább a Samsung vagy a Google háza táján körülnézni a hasonló árú készülékek között.
Az a bizonyos plusz
Amiben a Nothing készüléke többet ad a konkurenseknél, az a dizájn, és a hátlapi fényjáték. Az átlátszó hátlap ízlésesen fedi fel az alkatrészek egy részét, a Glyph LED-ek fényereje pedig nemcsak három fokozatban szabályozható, de ahogy korábban írtuk, némileg testre is szabhatók. Külön bekapcsolható például, hogy a telefont a képernyővel lefelé helyezve a készülék fényekkel jelezze, ha hívás vagy értesítés érkezik. Emellé egyedi mintákat állíthatunk be, a fények szinkronizálhatók az éppen lejátszott zenével, a LED-ek időzítőként is alkalmazhatók, illetve beállíthatunk olyan napszakokat, mikor ezek a funkciók nem működnek – például éjszaka. De persze arra is van lehetőség, hogy teljes egészében kikapcsoljuk a villogást, ha nem látjuk értelmét ennek a lehetőségnek.
Bár kifejezetten hasznosnak nem neveznénk a Glyph LED-ek meglétét, az viszont kétségtelen, hogy valóban egyedivé teszik a készüléket, és olyasmit nyújtanak a felhasználónak, amit semelyik másik gyártónál nem kapunk meg. Ha tehát fontos, hogy a pénzünkért ne csak korrekt hardvert kapjunk, de valami különlegességet is, akkor a Nothing készüléke remek választás lehet – már csak azért is, mert annyira még nem népszerű a márka, hogy minden sarkon ilyen telefont lássunk az emberek kezében.
Ha pedig az egyediség mellett az ár is nagyon fontos tényező, akkor érdemes észben tartani, hogy már 140 ezer forint alatt elérhető a szintén 12/256 gigabájtos Nothing (2a) – ahol a hardveres képességeket illetően ugyan valamivel kevesebbet kapunk, ugyanakkor a dizájn szempontjából megmarad a különleges kivitel.
Nothing (2a) Plus
Kapcsolódó anyagunk: