A Sony nyár végén dobta piacra a legújabb, WF-1000XM5 névre hallgató fülhallgatóját, ami jelenleg az aktív zajszűrős true wireless (TWS) fülesek abszolút csúcsát jelenti, remek formával, párját ritkító hangzással és mindössze néhány apró kompromisszummal.
A Sony évtizedek óta megkerülhetetlen szereplő a fej- és fülhallgatók piacán, az utóbbi években pedig a cég tovább öregbítette a hírnevét az aktív zajszűrős (Active Noise Cancelling, ANC) kategórián belül, aminek a csúcsán rendre a japán gyártó megoldásai tanyáznak.
Elég csak a WH-1000XM5 kódnevű 2022-es modellre gondolni, ami az abszolút kedvencünk lett a vezeték nélküli fejhallgatók között, de említhetnénk a WF-1000XM4-et is, amiről nem is olyan régen közöltünk részletes tesztet. Utóbbi eszközt 2021 nyarán dobta piacra a japán vállalat, két évvel később pedig megérkezett az utód, jelen tesztünk alanya, ami minden szempontból túlszárnyalja a már eleve jól sikerült elődjét.
WF-1000XM5 vezeték nélküli, zajszűrős fülhallgató
Specifikáció:
- Kialakítás: in-ear
- Védelem: IPX4 cseppállóság
- Üzemidő: akár 8 óra zajszűréssel (füles) + 24 óra (tok)
- Vezeték nélküli töltés: van
- Zajszűrés: igen
- Multipoint támogatás: igen
- Támogatott kodekek: AAC, SBC, LDAC
- Töltés: USB-C és vezeték nélkül
- 8.4 mm-es meghajtók
- Bluetooth 5.3 csatlakozás
Ami a csomagolást illeti, a füles ugyanolyan újrahasznosított papírból készült, teljesen műanyagmentes dobozkában került forgalomba, mint az elődje. A kibontást követően megtaláljuk a kapszula alakú bölcsőt, benne a két fülhallgatóval, továbbá egy USB-C/USB-A kábelt, illetve három pár cserélhető és különböző méretű (XS, S, L) harangot. Ezeket dugjuk a hallójáratunkba, és a fülünkhöz passzoló változat kiválasztása az első fontos feladatunk.
Nem egetrengető, de rendkívül praktikus megoldás, hogy ezek a speciális, szivacsszerű anyagból (ami nem szilikon) készült kiegészítők belül még eltérő színezést is kaptak, hogy könnyebben megkülönböztethetők legyenek egymástól. A dobozból persze nem hiányzik az M-es páros sem, de ezeket már eleve a fülhallgatókra felhelyezve kapjuk meg.
A bölcsőt kézbe véve szakavatott felhasználóknak azonnal feltűnhet, hogy az új tok valamivel kisebb (64,6 × 40 × 26,5 milliméter) és könnyebb (39 gramm), mint az 1000XM4 megoldása. Ennél is fontosabb, hogy a méret- és súlycsökkenés a belül lapuló fülesekre is igaz, annak ellenére, hogy a burkolat fejlettebb technológiát rejt, mint a két éve debütált modell.
A WF-1000XM5 továbbra is in-ear kialakítású, tehát a hallójáratba helyezhető fülesről van szó, aminek a mérete 20 százalékot csökkent az elődhöz mérve, a súly pedig 25 százalékkal kevesebb. A fülesek egyenként mindössze 5,9 grammot nyomnak. Már ennek köszönhetően is kényelmesebb viseletet biztosítanak, mint az XM4, de mindezt fokozza az új, finoman lekerekített dizájn, ami okán a fülesek szépen belesimulnak a hallószervünkbe, és nem lógnak ki úgy vízszintes irányba, mint a Sony eggyel korábbi megoldása.
Szó egyedül azért érheti a ház elejét, mert a dizájnerek a jól bevált matt kivitel helyett ezúttal a zongoralakkszerű, csillogó külső burkolat mellett döntöttek, ami kissé csúszóssá teszi a füleseket. Ez főleg akkor kellemetlen, mikor ki akarjuk emelni őket az apró bölcsőből, illetve ez a megoldás az átlagnál körülményesebbé tudja tenni a behelyezést és a kivételt is, főleg akkor, ha mondjuk sportolunk, és az izzadtságtól nedvessé válnak a fülhallgatók vagy az ujjaink.
Lehet jobb
Az ergonómia ezen apró bökkenője ellenére az XM5 kialakítás szempontjából abszolút az előnyére változott, és nemcsak a dizájn fejlődött, de az érintésérzékeny vezérlés is. Ez most is a füles „kifelé álló” púpján végezhető el, ráadásul az eszköz ezen része már matt felületet kapott. Az érzékelésre egyáltalán nem lehet panasz, a kütyü nagyjából 95 százalékos pontossággal olvasta be a gesztusokat, és külön öröm, hogy a jobb és bal egység is testre szabható az Androidra és iOS-re egyaránt elérhető Sony Headphones alkalmazásban.
Ami újdonság, hogy az évek során már bevált egy, kettő, három és hosszú érintés mellett immár élhetünk az ismételt érintések (négy vagy több) lehetőségével is a hangerő növelése vagy csökkentése céljából.
Korábban ehhez muszáj volt elővenni a telefonunkat, és azzal szabályozni a volument. Az alapbeállítások ugyanakkor már az említett applikáció letöltése nélkül is elérhetők. Ilyenkor a bal oldalon egy érintéssel a zajszűrés és az ambient módok közt válthatunk, míg a felületet nyomva a tartva aktiválódik a zenét lehalkító és a zajszűrést kikapcsoló quick attention funkció. A legalapvetőbb lehetőségek pedig a jobb oldalra kerültek: a lejátszás/szünet (1 érintés), a következő számra léptetés (2 érintés), az előző számra visszalépés (3 érintés), illetve a digitális asszisztens aktiválása, amihez szintén nyomva kell tartani a felületet.
A Sony Headphones appot viszont nem csupán az érintéses vezérlés testre szabása miatt érdemes telepíteni. Maga az alkalmazás ugyan kissé túl van bonyolítva, és rendre felugró üzenetekkel idegesíti az embert, de másképp nem érhetők el az amúgy egészen hasznos extra lehetőségek. Ilyen a hangzás variálását lehetővé tévő equalizer, a nem HD minőségű zenéket feljavító DSEE Extreme, a beszédet észlelve automatikusan bekapcsoló, a zenét lehalkító és az ambient módot aktiváló Speak-to-Chat funkció, a népszerű streaming szolgáltatást azonnal elindító Spotify Tap, vagy az ujjakkal történő vezérlést kiegészítő fejmozdulatok.
Utóbbi inkább nevezhető kísérleti lehetőségnek, mintsem végleges funkciónak, de a tesztünk során egész jó arányban tudtuk használni ezt a megoldást. Konkrétan arról van szó, hogy a kezeink használata nélkül, egyetlen bólintással fogadhatjuk a bejövő hívásokat, vagy a fejünk megrázásával nyomhatjuk ki a hívó felet, ha nem tudunk (esetleg nem akarunk) vele beszélni.
„Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”
A kétéves fejlesztési idő alatt viszont nemcsak a dizájnhoz és a vezérléshez nyúltak hozzá a mérnökök, jelentős fejlődésen mentek át a hangzásért és a zajszűrésért felelős komponensek is. A két fülesben immár nem négy, hanem összesen hat mikrofon található, fejenként három darab. Ezek nemcsak headset módban biztosítanak tisztább beszédhangot, de kulcsszerepet játszanak abban is, hogy még jobb legyen az aktív zajszűrés.
Ennek minősége húsz százalékot javult az MX4-hez képest, főleg az alacsony frekvenciájú hangok esetében, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a WF-1000XM5 már-már olyan hatékonysággal zárja ki a külvilágot, mint a nagy kedvenc WH-1000XM5 fejhallgató.
Persze itt hiányzik a fülünket körülölelő kagylók extra rétegű „szigetelése”, de sokszor még így is megdöbbentő, hogy az apró eszközök milyen ügyesen képesek elnyomni egy forgalmas utca, a zakatoló metró vagy egy repülőgép hajtóműveinek zaját.
Hasonlóan jól működik a zajszűrés ellentéte, a külvilágot a fülünkbe átengedő ambient mód is, ami akkor jöhet jól, ha zenehallgatás közben is szeretnénk tisztában lenni azzal, hogy mi történik körülöttünk. Ez a funkció jól jöhet egy irodában, ahol bármikor hozzánk szólhatnak, de akár az utcán is, hogy ne érjen váratlanul a járművek és más forgalmi tényezők közelsége.
Ez funkció jól vizsgázott továbbá a quick attention és a Speak-to-Chat lehetőségek használatakor is. Előbbi a fülest nyomva tartva kikapcsolja a zenét és a zajszűrést, így például hallhatjuk, mit mond be a hangosbemondó az állomáson, az utóbbi pedig felismeri a beszédet, és magától lehalkítja a zenét és vált át ambient módba. Ez jól jöhet mondjuk a kasszánál, ahol az eladóra ráköszönve nem kell kikapcsolni a zenét, amíg elvégezzük a bevásárlás fizetős részét, de hasonlóan hasznos funkció lehet irodai környezetben is.
Ami a hangminőségért felelős komponenseket illeti, itt sem maradt el az előrelépés: a korábbi 6 milliméteres verziókat 8,4 milliméteres dinamikus meghajtók váltják, amiknek hála szélesebb a megszólaltatott hangok spektruma, főleg a vokálok szólnak minden korábbinál tisztábban és a basszus is fejlődött az elődhöz képest.
Annyira persze nem, hogy elérje a gyártó Extra Bass termékeinek szintjét, ami sokaknak csalódás lehet, de a magas, közép és mély tartományok gyönyörűen szólnak együtt, szépen elkülönülve. Azzal ugyanakkor érdemes tisztában lenni, hogy ezt a lehengerlő hangzást teljes részletességében csak akkor fogjuk tapasztalni, ha a lejátszónk támogatja a Sony-féle (96 kHz/24 bit minőséget biztosító) LDAC formátumot (a legtöbb mobil már tudja ezt), továbbá megfelelő minőségű forrásból játsszuk le a kedvenceinket.
A Sony WF-1000XM5 remekül szól akkor is, ha csak Spotify-t, Apple Musicot vagy YouTube Musicot használunk, de a hardver képességeit ténylegesen csak akkor tudjuk kihasználni, ha magas bitrátájú alapanyaggal „etetjük” a fülhallgatónkat. Ellenkező esetben nem feltétlenül fogjuk érezni azt a különbséget, amit egy ilyen 125 ezer forintért kínált eszköz nyújt a 60-80 ezer forintos konkurensekhez képest. Ezt amúgy érdemes hatványozottan figyelembe venni a vásárlásnál, hiszen nincs sok értelme olyan eszközt vásárolni kifejezetten drágán, aminek az egyes, az árat magasba emelő lehetőségeit parlagon hagyjuk.
És ebbe nemcsak a zajszűrés és a Hi-Fi minőséget biztosító meghajtók tartoznak bele, de például a multipoint támogatás is, amivel az eszközünk egyszerre két forráshoz csatlakozhat. Mondjuk a telefonunkhoz és a laptopunkhoz, amik között annak függvényében válthatunk, hogy éppen melyikkel kívánunk zenét hallgatni vagy éppen online meetingelni.
Az ítélet
A Sony WF-1000XM5 egy kiváló, átlagon felüli fülhallgató, jó eséllyel a legjobb a kategóriájában, de ahogy az már említésre került, csak akkor érdemes kifizetni érte a 125 ezer forintos vételárat, ha maximálisan kihasználjuk a benne rejlő lehetőségeket. Ha szükségünk van a felső kategóriás hangzásra, sokat utazunk, lényeges a zajszűrés és egyszerre két eszköz használata, akkor a japán gyártó újdonsága nem okoz majd csalódást.
Amennyiben viszont csak streameljük a zenét (és nem a Tidalt használjuk erre a célra), nem létszükséglet a külvilág kizárása, és sosem használjuk a fülest például meetingek lebonyolítására, akkor az ár feléért is bőven találni olyan megoldásokat, amik tökéletesen kielégítik az amúgy átlagos (de teljesen normálisnak mondható) igényeket.
Kapcsolódó kutatásunk: